Magyar Română
  • Botorka Fesztivál 2009 - Pásztokbükk

    userfiles/image/slideshow/e42dfeb08df2925baedd9cd00328bfd6c96a86f4.jpg
  • Botorka Fesztivál 2009 - Pásztorbükk

    userfiles/image/slideshow/05b8c7c2183efb976c7a698b4cc1f34cc202b259.jpg
  • Botorka Fesztivál 2009

    userfiles/image/slideshow/7eec2594726fb3c3950fd1bf142df8b6b3297181.jpg
  • Botorka Fesztivál 2009

    userfiles/image/slideshow/18f6bc2235082951df2350754ea5989c58d2f9f1.jpg

 

 

Fesztivál 2014
 
VAJON MELYIK?
 
 
1997 óta minden évben Botorka fesztivál van Balánbányán. Igy idén a 18.-at szerveztük, tartjuk. S mivel nagykorú lett a fesztiválunk, kicsit kellene nosztalgiázzunk, mi, mindannyian, akik szerveztük rendre az összeset, akik részt vettünk, mint táncosok, mint szülők, mint támogatók, akik részesei voltunk az évek során minden fesztiválos eseménynek. Kicsit számba kellene vennünk az elsőtől az utolsóig mindeniket: vajon melyiket érezzük a sajátunknak? Vajon melyik fesztivál volt az, amelyik a legemlékezetesebb maradt számomra?
De mit tegyek én, aki az első fesztiválon csak az előzetes munkákból vettem ki a részemet, mert a fesztivál kezdőnapján az unokahúgom kicsengetésére kellett mennem főzni, majd a második napon a kicsengetési ünnepségen voltam, így nem voltam aktív részese eme legelsőnek. Aztán a második, harmadik negyedik fesztiválnak a szervezője és vendégfogadójaként csupán az állandó ébren- és készenlétre emlékszem. Később bővült a szerepköröm, mert táncos fiam révén már nemcsak szervező és vendégfogadó voltam, hanem szülő is, aki ruhát kellett vasaljon (népviseletet), a kirándulásra be kellett csomagolja az enni és innivalót és külön figyelnie kellett a gyermeke produkciójára. Ma már rutinná vált a felkészülés a fesztiválra, tudom, hogyan lehet egyszerre három lovat nyergelni, vagyis hogyan lehet gördülékennyé tenni a szervező – vendéglátó – szülő szerepkörök betöltését.
Ilyen téren nemcsak a fesztivál vált nagykorúvá, hanem én is.
S akkor: vajon melyik az én fesztiválom?...... nem tudnám megmondani, nem tudom kiválasztani. És ezt a két Csabának, no meg annak a csipet- csapatnak köszönhetem, akik évről évre igyekeztek újítani az eseményeken, igyekeztek újdonságokkal szolgálni a résztvevőknek. Ha Sándor Csaba elejtett egy ötletet, akkor Anci rögtön továbbvitte, Tünde „megtódta”, Irénke „bevállalt” dolgokat, Bea, Lóránd megszerkesztette és kinyomtatta, jómagam „telefonos” segítséget hívtam, Sándor Ági utánajárt, Mihály Csaba pénz teremtett elő, bevásárolt, Aranka megfőzte, Csilla összegyűjtötte, és még sorolhatnám, hogy ki hogyan járult hozzá egy- egy „őrült” ötlet kivitelezéséhez, megvalósításához. És persze a résztvevők, kedves barátaink pedig mindenben benne voltak, de nyakig. És jókedvvel. És teljes szívvel, és teljes lélekkel. És persze, a vendégfogadók, a táncosaink szülei, a város lakossága, a város vezetői mellénk álltak. Mert mindezek nélkül nem tudtunk volna 18 évnyi csodát megteremteni városkánkban.
Mert, kedves olvasó, igenis a csodával határos az a tény, hogy idén a 18. fesztivál zajlik Balánbányán, ezen a világvégi településen, ahova 2000-ig olyan út vezetett, hogy budapesti meghívottjaink kétségbeesve szóltak telefonon, hogy bizonyára eltévedtek, vagy „lementek a térképről”, mert mezei úton döcögnek egyik gödörből ki és a másikba be. Anno, alig tudtuk meggyőzni őket, hogy jöjjenek tovább, mert ez az út vezet hozzánk, és ne próbáljanak belemenni mindenik gödörbe, mert ez úgysem fog sikerülni.
Azt szoktam mondani a lokálpatriotizmustól túlfűtötten, hogy Balánbányát a Jóisten jókedvében teremtette egy reggelen, amikor kiült a Nagyhagymás csúcsára pipázni. Valószínű, hogy szeretett végigtekinteni ezen a szűk völgyön, ilyenkor ősszel, amikor a fenyvesek szigorú zöldjét a hegyoldalakba kapaszkodó nyírfák sárga–barna lombja töri meg, amikor az őszi nap beragyogja a tájat, átkukucskál a fák között és vörösen fénylő sugarakkal hanyatlik le nyugaton. És valószínű, hogy a táj szépsége, egyedisége a táplálója az itt élő emberek jóságának, tenniakarásának, szorgalmának, önzetlenségének is.
Össze- vissza kalandozok, pedig „csak” az én fesztiválomról kellene írjak csakhogy ez a legnehezebb. Talán az lehetne, amelyiket augusztusra tettünk, hogy legyen meleg, mert megelégeltük, hogy októberben nálunk vagy havazott, vagy esett az eső, és mindenki fázott- rajtunk kívül természetesen. És jó idő is volt akkor, de olyan nyári zápor „mosta be” a kirándulókat az Egyeskőtől, hogy csepegett mindenkiből a víz és a sárlé, s hogy minden együtt legyen: csőszakadás miatt nem volt víz a városban. De a katolikus templom tele volt viseletbe öltözött táncosokkal és a legnagyobb magyar királyok egyenesre igazították mindenkinek a gerincét, aki ott volt, hiszen 5-6-7? általunk készített zászlóról tekintettek ránk nagy büszkeséggel. Pedig ez után a fesztivál után mondtuk azt, hogy hírdetést teszünk fel minden országos lapban, hogy aszály sújtotta vidékeken Botorka fesztivált szervezünk, mert a fesztiválunk egyenlő az esőcsinálással.
Vagy mégiscsak az lesz az én igazi fesztiválom, amelyen „Zsukás” Guszti bácsinak táncolhattak a táncházban a gyermekek, és ő a maga nyolcvan valahány évével beállt még egyszer, talán utoljára, a tizenéves fiatalok közé: táncolni. Az emléktől is libabőrös leszek.....
De az sem volt „piskóta”, amikor 2009-ben a fesztivál gálaműsorát kivittük Pásztorbükkbe (egybeesett a fesztivála pásztorbükki búcsúval) és a Nagyhagymás- Öcsém – Terkő vonulatának fennséges látványa nyújtotta a hátteret a kalotaszegi, felcsíki, dunántúli, moldvai táncoknak.
Vagy mégsem ezek? Hanem azok a fesztiválok lesznek a legemlékezetesebbek, amikor az esti táncházakban a táncosokkal együtt táncolt mindenki, aki eljött a városból? Amikor kicsi volt a líceum étkezdéje annak a közel 400 embernek, aki táncra perdült a felcsíki zenére és nem volt elég levegő a teremben, de ropta mindenki a kifulladásig! Akkor éreztem talán a leghatározottabban, hogy: megérte. Megérte a sok munka és idegeskedés, mert kell ez nekünk, mindannyiunknak.
Illetve mégiscsak a 2006-os lesz a „nyerő” számomra, hiszen ekkor láttam először a gálaműsorban, a fellépés alatt a fiamat vidám arccal, mosolygósan táncolni, ami azt jelentette, hogy már nem kell számolja a lépéseket, nem kell figyeljen a figurára, „övé a tánc”, csak zene kell és koppan-dobban a csizma, perdül a lány ritmusra. Akkor 11 éves volt....
S ha nagyon őszinte akarok lenni – márpedig miért ne lennék az – akkor azt mondhatom, hogy mindenik az enyém, mindeniket saját gyermekemnek tekintem. Mert az egyikben jó volt a téma, a másikban jó ötlet volt a népmese feldolgozása (Puliszkát, fuszulykát), a harmadikban sikeres volt a játéknap, a következőben okos dolog volt a csapatok összerázása, a következőben a felvonulás volt emlékezetes (emlékeznek a fáklyás, gyertyás, ostorcsattogás kísérte felvonulásokra?), aztán a gálaműsor volt gyönyörű .....nem mintha ez nem lenne szép és jó és felemelő mindig, de néha, egy-egy a gyönyörűnél is gyönyörűbbre, lelket simogatóbbra sikeredik. Aztán a bográcsozás bizonyult jó ötletnek, ahol a kórustagok, a Nepomuki Szent János Humanitárius Egyesület, az Unic-Trio, a líceum és az 1-es iskola munkaközössége, a Tanulók Háza munkaközössége, a Vidám Szomszédok, a helyi RMDSZ, az Öreg fiúk táncházas társaság főzte a fesztiválozóknak a finom ebédet. Aztán ......sorolhatnám még.
De talán maradjunk annyiban: a fesztivál nélkül nem lenne teljes az életem. És ezek nem nagy szavak, ez a valóság. Hozzátartozik az életemhez, mint a levegővétel, a korty víz, vagy a falat kenyér.
Köszönöm hát nektek, mindannyiatoknak, hogy ezáltal szebb és teljesebb lehetett az életem!
Székely Ágnes
 
 
Az én legjobb Botorka Fesztiválom
 
Számomra minden Botorka Fesztivál csodás volt, ezért is nem tudok kiválasztani egy Botorka Fesztivált. Bátorkodom, hogy azokból a Botorka Fesztiválokból, amiken eddig részt vettem és még emlékszem is rájuk, készíthetek egy számomra legjobb fesztivált.
Kezdem az elejével, mikor megérkeznek a fesztiválozók...Vannak köztük ismerős és kevésbé ismert arcok. Mi például két lányt, Rékát és Flórát már vagy őt éve fogadjuk, így nekünk is jó meg nekik is. Ha én többet szeretnék maradni valahol, akkor ők nem muszáj megvárjanak, mert már tudják, hogy merre kell menni, hogy "haza" jussanak, és persze ez fordítva is így van. Ezek után jönnek a programok. A kirándulások, a feladatok a Revendikán, a Botorkacsata, ami valami lenyűgöző volt. Seregekre osztva (színes és fekete kendővel) "harcoltunk". Az egészben az volt a legjobb, hogy vegyes csapatokra voltunk osztva, így közben jobban megismertük egymást. Még most is emlékszem, mikor a zászlónkat féltve futottunk a fenyvesek között, mikor szembe kerültünk Kemény Mátyás századossal, és a kendőnket látva elordította a csatakiáltását. Szépen fogalmazva a szívünk egy másodpercre megállt, majd egy dobbanás helyett kettőt dobbant. Igen mondhatjuk, hogy annyira megijedtünk, hogy megmeredtünk, majd mikor újra elordította magát, nem gondolkoztunk sokat, hanem rohantunk az ellenkező irányba, mindegy volt, hogy minek mentünk neki, csak többet ne lássuk azt az arcképet. Ez a része a csatának nagyon megragadott. Következő napon szokott lenni a gasztronómiai kiállítás. Ilyenkor mindig a farnadiaknál volt a legnagyobb nyüzsgés, mivel náluk volt eddigi életem legfinomabb tortája. Ránézésre sem volt semmi, na de az íze az valami ennél is elképesztőbb volt. A ropogós cukormáz, az édes torta tetején mennyei volt. És mikor erre a csodára balánbányai fenyőszirupot ihattam ....á, hiába is próbálkozom, arra nem találok szavakat. Lassan eljutunk a gálaműsorig. Igen, ez is benne van a legjobbak toplistáján. Az a sok készülődés és munka végre meghozza a gyümölcsét. Mikor mindenkinek lejár a maga része, akkor jön a felcsíki. Mikor azt a sok gyermeket felpakolják a színpadra, és az egészen ugyan azt a táncot járják, az olyan szívmelengető érzéssel tölt el... és ez még nem minden.. az az ember, aki ilyenkor meglátja Csaba bácsit...a könnyes szemeit és azt az igazi mosolyt az arcán, az ott és akkor megtalálta a helyét a világban. Ilyenkor szokták azt mondani, hogy "bárcsak az a pillanat örökké tartott volna". A felcsíki végével, a tapsviharral, ami a terem másik részéből jön elkezdünk fogyni a színpadon már egyre kevesebben leszünk... de ahányan a lepotyogtak a színpadról, annyi tapssal többet hallhatunk. És végül a a táncházak. Énekek, táncok, emberek...amit az egész fesztivál alatt a legjobban várunk. A táncházak cselekvés menetetét, azt nem lehet leírni.... nem elméletben kell átélni....gyakorlatban. Ott kell lenni. És mindezek az elképesztő dolgok mellett, ott van egy nagyon rossz dolog.... ami az én Botorka Fesztiválomon soha nem fog bekövetkezni... nem értem, hogy valójában is miért ne lehetne úgy csinálni, mint ahogy itt. Nem lesz Búcsúzkodás vasárnap reggel! Az mintha az egészet elrontaná... de az is meglehet, hogy ettől olyan varázslatos, hogy nem tart örökké.
 
Bálint Abigél
 
Nagykorú lesz a Botorka Néptáncfesztivál
 

A Botorka Művelődési Egyesület október 23-26 között szervezi meg Balánbányán a XVIII. Botorka Néptáncfesztivált. A tizennyolcadik fesztivál megszervezése kérdéses volt a megfelelő támogatás hiányában. Régi és új partnerek hagyták cserben a szervezőket, a Kultúrális Minisztérium támogatása az utolsó pillanatban tulajdonképpen megmentette a rendezvényt.

Az ez évi fesztivál témája a nagykorúsítás, a tizennyolcadik születésnap megünneplése. Mivel ünnepelni barátok között szoktak, ezért a balánbányaiakhoz legközelebb álló néptáncegyütteseket hívták meg idén. A szervezők szeretnék, hogy az egész balánbányai magyar közösségnek is ünnep legyen ez az esemény, ezért kérik, hogy minél többen aktívan kapcsolódjanak be a programokba. Változatosak lesznek a programok, mindenki megtalálhatja a neki kedvére valót.
 
A Fesztiválon részt vesznek a következő együttesek:

Nádas Néptáncegyüttes - Farnad, Szlovákia
Páros Csillag Néptáncegyüttes – Kocs, Magyarország
Válinka Néptáncegyüttes – Vál, Magyarország
Kaláka Néptáncegyüttes – Szamosújvár
Kékiringó Néptáncegyüttes – Székelyudvarhely
Czifrasarok Néptáncegyüttes – Borszék
Sirülő Néptáncegyüttes – Gyergyóremete
Zivatar Néptáncegyüttes - Gyergyóremete
Elevenek Néptáncegyüttes – Csíkszentdomokos
Ördögborda Néptáncegyüttes – Balánbánya
Prücskök Néptáncegyüttes - Balánbánya

Támogatók:

Kulturális Minisztérium
NKA – Nemzeti Kulturális Alap
Balánbánya Önkormányzata
Communitas Alapítvány
A Botorka Fesztivált Támogatók Közössége
  
 Médiatámogatók:
erdely.ma
Kenala-Sat
Hargita Népe
Csíki Hírlap
Informatia Harghitei
 
A XVIII. Botorka Fesztivál programja

Csütörtök, október 23.


legkésőbb 17.00-ig - Csoportok megérkezése, elszállásolás - Kultúrotthon
19.00 - A XVIII. Botorka Fesztivál ünnepi megnyitója - katolikus templom
utána kb. 19.30 – „Egyeskő Alkotótábor” – kiállításmegnyitó - Kultúrotthon
21.00 - „Szeretetlakoma” és utána táncház - Líceum étkezdéje

Péntek, október 24.

9.00 - Indulás Terkőre – találkozó Gálkúton - Gálkút
16.00 - Ebéd Vaslabán Jóska és Marika tanyáján - Gálkút
20.00 – Vál község bemutatkozója - Kultúrotthon
utána - Táncház - Líceum étkezdéje

Szombat, október 25.

9.00 - Gasztronómiai bemutató - Kultúrotthon előtti tér és út
10.00 - Kézműves tevékenységek és Botorka-Kupa - 1-es sz. iskola környéke és udvara
14.30-16.30 - Ebéd - 1-es sz. iskola udvara
16.30-18.00 – Szünet a viseletek előkészítése érdekében
18.00-19.00 - Szentmise és ünnepi felvonulás – katolikus templom
19.00-21.00 - Gálaműsor - Kultúrotthon
22.00 - Táncház - Líceum étkezdéje

Vasárnap, október 26.

10.00 - Reggeli, majd a vendég csapatok eltávozása - Kultúrotthon
 
 
Botorka Fesztivál esszépályázat
 
A Botorka Művelődési Egyesület ebben az évben szervezi meg a XVIII. Botorka Néptáncfesztivált. Ebből az alkalomból esszépályázatot hirdet, Az én legjobb Botorka Fesztiválom címmel. Pályázatot nyújthat be bárki, aki legalább egy Botorka Fesztiválon részt vett.
 
Az esszé terjedelme nem haladhatja meg az egy A4-es ívet. Formai kritériumok: Times New Roman betűtípus, 12-es betűméret, 1,5 sorköz, sorkizárt.
 
A pályamunkákat kizárólag elektronikus formában, doc vagy docx formátumban a botorka@sec.ro címre kérjük elküldeni.
 
Beadási határidő: 2014. október 17.
 
A legjobb írásművek szerzői könyvjutalomban és elismerő oklevélben részesülnek, valamint a legjobb írásműveket a fesztivál újságában megjelentetjük.
 
botorka müvelődési kulturális egyesület fesztivál néptánc néptáncfesztivál balánbánya népzene