Az Ady Endre emlékév rendezvényeihez kapcsolódva, a Botorka Művelődési Egyesület Ady-körútat szervezett 2019. november 23-24-én.

”Aki nem ismerte őt, nem érti, mit mondok, de aki sose látta, sose beszélt vele, nagyon sajnálhatja, mert egy páratlan szuggesztív egyéniség ismeretétől van megfosztva” -  írta Móricz Zsigmond Adyról.

 

Mi, akik száz évvel később élünk, mint a nagy költő, próbáljuk megismerni, megérteni mit mondott és az emlékév újonnan felhívja a figyelmet költészetére, munkásságára, zaklatott életére.
 

Nagy élmény volt az emlékkörút alkalmával azon az udvaron járni Érmindszenten, ahol gyermekként szaladgált, megnézni a nagykárolyi iskolát, ahol az alsó négy osztályt végeztették el vele a derék, kegyes atyák, illetve a vármegye ősi, kálvinista zilahi "nagyiskolát", az egykori Wesselényi Kollégiumot, ahová a katolikus hatásoktól féltve vitték el szülei.
 

A Pece-parti Párizsban egy kis sétát tettünk, na nem a kanonok-sor felé, hanem a Nagyváradon bőséggel található Ady emlékhelyek felé: a Mülleráj cukrászda, a holnaposok szobra, EMKE kávéház, amelynek falán ma is hirdeti az emléktábla, hogy itt ismerkedett meg Ady halhatatlan múzsájával, Lédával és ott alakult 1908-ban a Holnap Irodalmi Társaság.
 

S ha Léda, akkor Csinszka is. Csucsán Csinszkáról, a kettejük kapcsolatáról, házasságukról kaptunk tájékoztatást, a hozzá írt verseivel ismerkedhedtünk, egyesületünk alenökének, Székely Ágnesnek köszönhetően, aki nem csak Csucsán, hanem minden állomásunknál Ady verset szavalt és ismertette a költőnek a helyhez köthető életeseményeit, munkásságát.

Az emlékkörút támogatója a Communitas Alapítvány.

                Támogató:

A Hargita-Kolozs-Máramaros ifjúsági és kulturális együttműködés program keretében a Botorka Művelődési Egyesület tapasztalatszerző körutakat szervezett Máramaros és Kolozs megyében. Márton Áron Émlékév lévén meglátogattuk Áron püspök életéhez és tevékenységéhez kötődő helyeket. Az együttműködési program támogatója Hargita Megye Tanácsa.

A Botorka Művelődési Egyesület egyesület két napos Márton Áron körutat szervezett október 22–23-án. A buszos utazás elsődleges célja a Márton Áron püspök élútjában fontos szerepet játszó nagyvárosok meglátogatása volt, utazásunk során megállva más történelmi, illetve irodalomtörténeti szempontból fontos településéken.
A szombat reggeli indulás után első megállónk Beszterce városában volt, ahol a város szimbólumát, az evangélikus templomot látogattuk meg, ami meglepetésünkre nyitva volt és így igazából nem csak egy templomba nyerhettünk betekintést, hanem az egykori szász városról és történetéről is kaptunk egy kis ízelítőt. Hogy miért? A templom faragott padjai és zászlói között sétálva, néhányat tüzetesebben megnézve céhcímereket fedezhettünk fel, amelyek által betekintést kaptunk az egykori szabad királyi város társadalmába, hiszen ezek árulkodtak arról, hogy milyen foglalkozásokat űztek a településen. Illetve Erdély egyik legmagasabb templomtornyába is felmehettünk és így ráláthattunk a város mai arcára, ami még mindig őrzi épületeiben és hangulatában a szász jelleget.
A besztercei megálló után, kacskaringós utunk, fazsindelyes házakkal és faragott máramarosi kapukkal övezve, Máramarosszigetre vezetett, az első Márton Áronhoz kapcsolódó megállónkhoz. Máramaroszigeten a börtönből kialakított múzeumot néztük meg, amely a kommunizmus áldozatainak állít emléket. A börtön, Márton Áron életének egy meghatározó szakaszának az emlékhelye is. A püspök három évig volt itt a 45-ös cellának a fogja. Itt eltöltött napjai ihlethették azon gondolatát is, amelyben az Isteni szeretet iskolájának nevezi a börtönt. Ez a gondolat igazán szentté növelte azt hiszem mindannyiunk szemében a püspököt, hiszen nekünk nem ez volt az első gondolatunk, ahogy végig jártuk a cellákat, amelyek a kommunizmus sötét felét nagyon sok szemszögből bemutatták, inkább a megrendültség, a meghatódottság és a borzalom hangulata vegyült bennünk. Ezen megrázó élmények után, Petőfi és Szendrey Júlia mézes heteinek helyszíne, Koltó várt bennünket, ahol eltöltöttünk egy éjszakát és másnap reggel a Teleki kastély falai között tekinthettünk bele a szabadságharc költőjének itteni életébe.
A vasárnapi nap, Márton Áron életútjára újra rácsatlakozva, a kolozsvári Szent Mihály templomot látogattuk meg, illetve a gyulafehérvári székesegyházat. A kolozsvári templom a püspökhöz úgy kapcsolódik, hogy 1936 és 1949 között itt volt plébános. A templom turisztikai szempontból is fontos látványosság, hiszen gótikus jellege, a mozaikos ablakok, a  magas beltér monumentalitása és ünnepélyessége magával ragadja a belépőt, akárcsak a székesegyház épülete. Gyulafehérvár több ponton is kapcsolódik Márton Áronhoz, hiszen itt járt kisszemináriumba, itt szentelték pappá, illetve püspöki éveit is többségben itt töltötte, többek között itt töltötte „palotafogságának” tizenegy évét is. A székesegyházban a a püspök szarkofágján kívül, a berendezett emlékszobában, átfogó képet is kaphattunk a püspök életútjának egyes állomásairól is, mindezt személyes tárgyainak körében.
                                                          Szabó Rita

Barangoló programunk keretében tapasztalatszerző körútat szerveztünk Torda – Szamosújvár – Válaszút – Kolozsvár – Pusztakamarás – Marosvécs útvonalon. Utunk során meglátogattuk a tordai sóbányát, a Téka Alapítványt, a Kallós Zoltán Múzeumot, Kolozsvár központját, Sütő András szülőházát Pusztakamaráson és a mostmár belülről is látogatható marosvécsi Kemény-kastélyt.
A turisztikai látványosságok, történelmi-irodalmi emlékhelyeink meglátogatása mellett ezen kirándulások célja, hogy megismejük a szórványban élők gondjait-bajait és a sikeres modelleket, amelyek talán nekünk is segíthetnek problémáink megoldásában. Szamosújváron újra megcsodálhattuk a Téka Alapítvány eredményeit. Az alapítvány munkássága egy működő, példaértékű, gyakorlati megoldásokat tartalmazó modellt kínál a szorványmagyarok identitástudatának megőrzésére. Munkásságuk üzente, hogy kis emberek összefogással nagy dolgokat tudnak elérni. Meglátogattuk az épülő Mezőségi Magyar Oktatási Központot, amelyet az év végéig be is fejeznek. A semmiből teremtettek magyar iskolát. Mi ezen a téren, a magyar iskola létrehozása terén, sajnos nem dicsekedhetünk látványos eredményekkel. Ha nem sikerül rövid időn belül eredményeket elérnünk, akkor Balánbányán is megvalósul Sütő rémálma: „Álmomban koporsót láttam a szülőfalu templomában. Oldalán ezüstös fehér betükkel az elhunyt neve. Igy szólt: A magyar nyelv. Élt ezer esztendőt. Elhunyt fojtogatás következtében” (Édes néném, ne hagyj el! Pusztakamarási tűnődések anyanyelvünkről).
Lehet, hogy nálunk a halál oka más lesz. Az összefogás hiánya. Esetleg balgaság? – és most szépen fogalmaztam. Ennél keményebb, erősebb szót használnék inkább, csak az nem tűri a nyomdafestéket.

 

Augusztus 28-án, Isten szolgája, Márton Áron születésének 118-dik évfordulója alkalmával,  kihelyezett Botorka Órát szerveztünk Csíkszentdomokoson.

Megkoszorúztuk a község központjában lévő Márton Áron szobrot, majd meglátogattuk a múzeumot.