A Botorka Közművelődési Órák meghívott előadója februárban Sógor Csaba európai parlamenti képviselő volt. A képviselő úr mondhatni hazajött Balánbányára, amint ő is említete, hiszen 1988-1999 között itt is szolgált a Csíkcsicsói Református Szórvány Missziói Egyházközség lelkészeként. Az ő szolgálata alatt épült a balánbányai református templom, de nemcsak templomot, közösséget is épített. Európai parlamenti képviselőként is ugyanaz, a közösségét szolgáló, aktív, dinamikus személynek maradt meg, mint ahogy balánbányai lekészként megismertük.
Európai uniós kérdésekről tartott előadásában megismerhettük parlamenti képviselői munkáját, zsúfolt programját. Beszélt nekünk demográfiai, kisebbségvédelmi, környezetvédelmi, menekültügyi problémákról és még sok másról, ami egy hatvan perces előadásba belesűríthető. Az előadás után kérdéseket tehetett fel a hallgatóság az előadónak, és elsősorban a menekültválságról kérdezték a képviselő urat.
„Érthető, hogy a legtöbben a menekültválságról kérdeztek, de olyan téma ez, amelyre egyelőre nincs megnyugtató válasz. A jelenlegi helyzet megtanította az Európai Uniót arra, hogy a más földrészeken zajló események hatásai nagyon rövid idő alatt az európai mindennapok részei lehetnek. A tetteinknek következményeik vannak, a felelősség pedig közös.” - vallja Sógor Csaba.

 

A Botorka Közművelődési Órák előadássorozat keretében, a fantasztikus Paraliturgia csapat tagjai közül Laczkó Vass Róbert és Szép András összeállítását láthattuk, hallgathattuk a Magyar Kultúra Napja alkalmával.
Sokan, sokféleképpen verselték, énekelték meg a magyarság ezerszáz éves krónikáját a Kárpát-medencében. Talpon, ha úgy tetszik: nyeregben maradásunk történetét „meglovagoló” szerzeményeket  mutatott be Laczkó Vass Róbert színművész és Szép András zongorista közös előadóestjén, a kortárs magyar irodalom közéleti és történelmi tárgyú verseiből válogattak, ezeket kívánták krónikás énekek formájában „helyzetbe hozni”.
„Romantikából, vidámságból, heje-hujaságból kapunk eleget nap mint nap – indokolja a versek választását Laczkó Vass Róbert –, de az önismeretnek ezt a válfaját is tudomásul kell vennünk és meg kell mutatnunk. Ez az előadás olyan közönség számára készült, amely fogékony az önmagával való szembenézésre.” Ezért is válogatta úgy a verseket a színművész, hogy a közönség ne érezze – lélekben legalábbis – kényelmesen magát: késélen táncolni, megválaszolhatatlan vagy megválaszolatlan kérdésekkel bombázni a hallgatókat, továbbgondolásra és válaszadásra, önismeretre és önmagával való szembenézésre késztetni volt a cél.
Farkas Árpád, Lászlóffy Aladár, Kányádi Sándor, Markó Béla, Márton László, Orbán Ottó, Papp Attila Zsolt, Ratkó József, Sántha Attila, Szálinger Balázs, Székely János, Szilágyi Domokos, Szőcs Géza, Tompa Gábor, Vasadi Péter, Veress Gerzson verseiből válogattak a dalszerző-előadók.

 

Felállva tapsolt a közönség a Nagy Noémi Kriszta népdalénekes, Laczkó Vass Róbert színművész, Szép András zongorista, Szép Gyula Bálint szólóhegedűs nagyszerű előadása után. Ilyent még biztos nem látott még a balánbányai római katolikus templom. Tombolt a közönség, illetve biztos tombolt volna, de valamennyire csak vissza kellett fogja magát, hiszen mégiscsak Isten házában volt.
„Ilyen szépet még életemben nem hallottam” – mondta a templomból kifele menet egy néző a társának.
„Nagyon örvendek, hogy eljöttem és megnéztem az előadást, soha nem bocsájtottam volna meg magamnak, ha otthon maradok” – mondta egy másik.
„Ez volt az eddigi legsikeresebb koncertünk” - súgta meg nekem Laczkó Vass Róbert, az előadók szóvivője, vezetője.
A produkciójukól így vallanak az előadók: „Szentes énekeink, népi imádságaink és az ünnepi kalendáriumhoz kapcsolódó régi hagyományaink sajátos helyet foglalnak el a magyar szellemi örökség kincsesházában. Előadóestünk több különböző síkon eleventí meg és fogja egy csokorba szakrális népköltészetünk legszebb alkotásait: az emberi életciklust misztikus környezetben, filmszerűen pörgeti végig. Dalaink a Kárpát-medence valamennyi magyarlakta tájegységére elkalauzolnak, áthallások, párhuzamok és profán ritmusok sorozatával játszadoznak. Szövegeik rendkívüli vizualitással, misztikus látomásokban bontják ki a földöntúli élményt, amelynek az egyszerű, vallásos ember az imádságban részese lehetett. Barokkos ikonográfiájuk úgy magasodik a hívő ember elé, mint a gyöngyöspatai életfa-oltár, és ugyanazt a szerepet töltik be, mint festett templomaink hézagos legendáriuma, melyet a gyönyörűség iránti vágyakozás színez jellegzetesen magyarrá. Leginkább Jankovics Marcell animációs filmjeivel rokonítható látványviláguk ízes vidéki szófordulatokkal, népdalaink legszebb motívumaival és fiorituráival jutnak kifejezésre. Aki énekel, kétszer imádkozik - tartja a mondás, erre pedig a legszebb bizonyítékaink éppen ezek a szentes énekek, szakrális népköltészetünk gyöngyszemei.”

Hátat fordított a politikának és teljesen mással kezdett el foglalkozni. Kolumbán Gáborról van szó, aki Hargita megyei tanácselnökből bivalytenyésztő és egyetemi oktató lett. 2008-ban Énlakára költözött, ahol elmondása szerint harmonikus, falusi életet él.
A közösségi vállalkozások szakértőjeként őt kértük fel, hogy a Botorka Közművelődési Órák keretében beszéljen nekünk ezen tapasztalatairól. Az egység gazdasága című előadásában több mint három órán át mesélt nekünk erről és még sokáig hallgattuk volna. Érdekfeszítő előadása felépítése is nagyon érdekes volt. Ahhoz, hogy megértsük a közösségi vállalkozásokat először is tudnunk kell mi a az Egy-ség, mi a Közös-ség. Az egység ellentéte a kétely, a kétség, a félelem, az elkülönülés, a szeretetlenség. A szeretet tartja egységben a világot és nemcsak a világot, hanem a közösséget is. A hűség, az ajándékozás, a bizalom, közös hagyományok, közös hiedelmek, közös célok, közös cselekvés. Ezek a jellemzői a közösségnek. Amikor a közösség érdekeit a tag egyéni érdekei elő tudja helyezni. Ha ezek a feltételek teljesülnek beszélhetünk a közösség fejlesztéséről is, a közösségi vállalkozásokról is. Érdemes volna közösségi vállalkozásba fogni, mert hiába várjuk a befektetőket, hogy munkahelyeket teremtsenek Balánbányán. Saját kezünkbe kell vegyük sorsunkat. De vajon teljesülnek-e a fennti feltételek? Bízunk-e egymásban? Közösek-e a céljaink? Egységesen tudunk-e fellépni céljainkért?
Gondolkjunk el ezeken!

 

A VI. Székelyföld Napok részeként második alakommal szervezzük meg Kovászna és Hargita megyei kulturális intézmények összefogásával a 2. Székelyföldi Dokumentumfilm Szemlét.
A rendezvény célja a helyi értéket képviselő dokumentumfilmek eljuttatása minél szélesebb közönségnek.
Összesen 47 film nevezett be, melynek szerzői székelyföldiek, vagy a film témája kötődik a térséghez.A filmekből október 8-18 között több mint 20 településen, helyszínen történnek vetítések és közönségtalálkozók. Mi a Lukáçs Csaba és Marossy Géza filjét, Két székely című filmet választottuk.
Barabási Albert-László talán a ma élő leghíresebb magyar tudós, a hálózatkutatás atyja, a káoszelmélet szakértője. Élete a Boston-Budapest tengelyen zajlik, a világ számtalan pontján tart előadásokat (köztük Balánbányán a Botorka Órák keretében), két könyvét (Behálózva, Villanások) több tucat nyelvre lefordították. Ott van a világ tíz legidézettebb fizikusa között. A másik székely Kolumbán Gábor. Ő Székelyudvarhelyről indult, fizikus-közgazdász végzettsége van, sok évig a politikában is benne volt (város- és megyevezetőként). Kiszállt a mókuskerékből és most visszavonultan él Énlakán, saját tanyáján, ötven bivallyal.

 

 

A Báthory András Emléknapok keretén belül, még pontosabban a Botorka Közművelődési Órák fontos részeként Dr. Hubbes László egyetemi adjunktus, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem kiváló tanára tartott előadást. Ennyi nagybetűs pontosság után szegény olvasó csak kapkodhatja a fejét: ugyan miről? Nos, Hubbes professzor úr  a magyar-lengyel kapcsolatokról beszélt, Krakkóról, Szent Jadvigáról és Árpádházi Szent Kingáról, a Báthoriakról,és egy a lényeg-arról, hogy a lengyelek ritka módon szeretnek minket. Beszélt még a lengyel sikerételről, a bigoszról is, amit az idén sajnos nem sikerült elkészítenünk, de jövőre, ha éltet még a magyar-és lengyelszerető Isten, megpróbáljuk!

 

Csutak István, fejlesztéspolitikai szakember tett eleget a meghívásunknak és tartott előadást Balánbányán, a Botorka Közművelődési Órák keretén belül,  szeptember 3-án a fenti címmel.

Előadása elsősorban az Europai Unió pályázati lehetőségeiről, illetve azokról a lehetőségekről, amelyek Balánbánya számára fejlődést, munkalehetőségeket és egyáltalán egy jobb létet tudnának biztosítani.
Úgy érzem, hogy valamennyi résztvevő nevében kijelenthetem, hogy egy szenzációs előadásnak lehettünk szem- és fültanui. Csutak István nemcsak egy kiváló szakember, hanem rendkívüli előadásmóddal rendelkezik. Rengeteg humorral és iróniával fűszerezett előadását bátran ajánlom mindenkinek! A sok humor és szarkazmus közt, sajnos olyan tényekkel szembesített minket, amelyek egyszermind elgondolkodtatóak és felháborítóak. Felháborító mind a román, mind a magyar politikusok hozzáállása! Felháborító az, hogy Brüsszelben shoppingolással vannak elfoglalva, ahelyett, hogy érdekeinket vinnék a tárgyalóasztalhoz és azt gondolják, hogy itthon zászlólengetésből meg lehet élni.
 

Ha még lesz rá lehetősége a közönségnek ne hagyják ki Csutak István előadását meghallgatni! Nagyon megéri. Ha nem is pont ezt az előadást, de hallgassák meg Csutak Istvánt! Nem fogják megbánni.

Dr. Zsigmond Barna Pál főkonzul június 25-én Balánbányára látogatott és előadást tartott a Botorka Közművelődési Órák programsorozat keretében. Egy diplomata Székelyföldön című előadásában a Főkonzulátus tevékenységét mutatta be a helybélieknek.

A Botorka Művelődési Egyesület egy levélben, majd egy személyes találkozó alkalmával kérte a Főkonzulátus együttműködését és támogatását a balánbányai magyarság fontos céljainak magvalósításához, mint a magyar iskola létrehozása és a művelődési, közösségi programok sikeres megszervezése.

Meggyőződésünk, hogy a Főkonzulátussal együttműködve sokkal jobb eredményeket tudunk elérni a fent említett tevékenységeink során. Sokkal jobban fel tudnánk hívni a figyelmet a balánbányai magyarság gondjaira és ez segíthet a megoldások keresésében.

A Botorka Közművelődési Órák rendezvénysorozat támogatója Hargita Megye Tanácsa és a Communitas Alapítvány.

 

A legutóbbi Botorka Órák keretén belül az érdeklődők Fiatalok jövőstratégiái témában hallhattak előadást, dr. Sólyom Andrea szociológustól. A fiatalok elvándorlását és ennek okait kutató szakértőt kérték fel a feladatra, hogy a témát objektíven látó, kutatói szemmel próbáljon rávilágítani azon problémákra, ami miatt a 15-35 év közötti korosztály nagy része, fiatalsága egy adott pontján úgy dönt, hogy külföldre megy különböző okokból.

Az előadásban az Európai térség migrációs áramlását, nagy vonalakban az egyes országok elvándorlási arányait megismerve, egyre közelebb kerültünk saját térségünk elvándorlási helyzetéhez. A számok ismertetése mellett dr. Sólyom Andrea igyekezett okokat, változásokat is megnevezni, amelyek a nagyszámú elvándorlást előidézték Romániában, illetve a Székelyföldön, olyan lehetőségeket is megemlítve, amelyek segítségével megállítható vagy legalább csökkenthető lenne az elvándorlás. Ezek után közös gondolkodásra és beszélgetésre késztette a jelenlévőket feltéve a kérdést, hogy mi lehet az oka, hogy a balánbányai fiatalok se esnek ki abból a többségből, ők is külföldi munkahelyben látják a megélhetési lehetőséget, és mivel lehetne megfogni a fiatalokat, hogy itthon maradjanak? Az első kérdésre sok magyarázat megfogalmazódott ezzel kapcsolatban: nagyobbak lettek az igényeink, talán nem kötődünk a szülőföldünkhöz eléggé. Láttuk a problémákat, a hiányokat összegyűjtöttük, amit már nagyon sokszor, sokféle formában megtettünk, de a második kérdés feldobott labda maradt.

A feldobott labdán elgondolkodni közös eszmefuttatásokat igényel. Érdemes azon gondolkodni, hogy mit teszek én, fiatal, azért, hogy itthon maradhassak, és ez minden fiatalnak a személyes ügye kell legyen. Talán nem a külföldben, hanem sokkal közelebb, bennem rejlik a lehetőség, vagy a volt osztálytársamban, vagy a szomszéd fiúban, akiről nem is tudok semmit. Talán egymást kellene megismerni, együtt kellene gondolkodni.

 

 

„Nem tudok Törökország nélkül élni. Folyamatosan visszavágyom oda.” - fejezte be előadását Sándor Csaba Lajos. Felejthetetlen élményt nyújtottak a természeti és történelmi műemlékek, valamint az emberek nyitottsága, szeretete a törökországi úton résztvevő táncosoknak is. Elmondták, hogy Google-fordítóval kommunikáltak a befogadó családokkal, de ez nem gátolta meg őket, hogy bensőséges kapcsolat alakuljon ki közöttük. Az Ördögborda és a Prücskök együttesek a törökországi Egirdirben vettek részt a gyermeknapi néptáncfesztiválon és egy „kis” körutat is megtettek a kis-ázsiai félszigeten. Az úti élményeikről számoltak be a Botorka Órák előadásában.

 

A márciusi Botorka Közművelődési Órák előadásának két meghívottja is volt, mindketten nagyszerű költők. Lövétei Lázár Lászlóról és Ferenczes Istvánról van szó, akik esetében az íráson kívül még van egy közös dolog: a Székelyföld kulturális folyóirat. Lövétei Lázár László a  havi kiadvány mostani főszerkesztője, a folyóiratot kiadó Hargita Kiadóhivatal igazgatója. Ferenczes István ugyanezeket a tisztségeket töltötte be ezelőtt.

Az előadás célja a folyóirat és a Székely Könyvtár könyvsorozat bemutatása. A 100 kötetre tervezett sorozat kiadásának ötletgazdája Ferenczes István és már megjelent a harmincadik kötet is idén januárban, amely épp a 70. évét betöltő Ferenczes köszöntésére készült.

 

Olyan, a székelység múltjával és jelenével foglalkozó kötetek kiadását tervezik, amelyek nemcsak székely-magyar öntudatunk megerősödését segítik elő, hanem egyúttal élvezetes olvasmányul is szolgálnak.

Dr. Munzlinger Attila szárhegyi családorvos Iránban tett kirándulásának úti beszámolóját hallgathattuk meg a februári Botorka Közművelődési Órák keretében.

 

A doktor úr előadásmódja, tudása, a csodálatos helyekről készült fotói valósággal elvarázsolták a hallgatóságot. Sok érdekességet, újdonságot tudtunk meg az eddig csak inkább a negatív oldaláról ismert országról. Ha teljesen nem is rombolta le az előítéleteinket, de ennek kapuit bizonyosan jól megdöngette az előadás.

Egy barátságos, vendégszerető országot ismerhettünk meg, ahol még fellelhetők a civilizáció bölcsőjének helyei.

Köszönjük a csodálatos előadást doktor úr!

 

Közösségünkben sokan szeretik a fényképészetet. Sok szép természetfotó készül, sokan is látják a képeket az internet, a facebook segítségével.

 

Ezekkel a képekkel nagyon jól tudjuk népszerűsíteni Balán-bányát és környékét, reméljük sokakat idecsalogatunk vagy talán a jobbik esetben: hazacsalogatunk.

Szerencsés helyzetben vagyunk mert csodás a környezet amiben élünk, van amit fényképezni, de ez semmivel sem csökkenti a fényképezők tehetségét, leleményességét, kreativitásukat, a természet iránti szeretetüket.

 

Előadásunk abban próbál segíteni, hogy még jobb, még szebb, még művészibb fotókat készítsünk és Borbély Szabolcs előadásában elárulta nekünk a természet- és tájfotózás titkait. Szabolcs fényképeit böngészni lehet a facebookon a Borbély Foto oldalon.

 

Az előadás anyaga letölthető innen.

A Botorka Művelődési Egyesület és a balánbányai 1-es Számú Általános Iskola 2014 október 10-12 között első alkalommal szervezte meg a Báthory András Napokat.

 

A rendezvénysorozat keretében került sorra a Botorka Közművelődési Órák októberi előadása, amelyet Szőcs János történész, muzeológus mutat be, Báthory András, a bíboros-fejedelem címmel.

 

A rendezvény teljes programja:

Báthory András napok Balánbánya

2014. október 10 – 12

 

Október 10. péntek

13 óra: Ünnepélyes megnyitó

13,30 óra: Vetélkedő: Mennyire ismered az iskoládat?

19 óra: Botorka Órák: Báthory András, a bíboros-fejedelem. Előadó Szőcs János történész, muzeológus.

 

Október 11. szombat

14 óra: Felcsíki Vetélkedő.

  • A Báthoryak kora Erdélyben

  • Felcsíki templomok

  • Felcsík domborzata, növény és állatvilága

  • Felcsíki szokások és néphagyományok

  • Balánbánya a Zakariások korában

15 óra: Biciklis tájékozódási verseny a város területén

18 óra: Filmklub – az Iskola Multimédia Termében

 

Október 12. vasárnap

10 óra: Zarándoklat Pásztorbükkre a Báthory-búcsúra.

 A magyar nyelvű oktatás perspektívái Balánbányán

 

Balánbányán hónapok óta napirenden van az iskolák összevonásáról, az 1-es Számú Általános Iskola tulajdonképpeni megszűnéséről szóló viták, a szülők és oktatók által kezdeményezett magyar kisebbségi iskola létrehozásával kapcsolatos érvek és ellenérvek felsorakoztatása.

A Botorka Művelődési Egyesület nagyon fontosnak tartja a magyar nyelvű oktatást, de az 1-es Sz. Általános Iskola létét is, mert az iskola szellemi központja a településünknek, tanulói, pedagógusai nélkül nincs kulturális tevékenység Balánbányán.

A téma teljes megértésének érdekében a Botorka Művelődési Egyesület Ferencz Salamon Alpárt, Hargita megye volt főtanfelügyelőjét, közoktatás-politikai szakértőt kérte fel, hogy a júliusi Botorka Művelődési Órák keretében tartson előadást ezzel kapcsolatosan.

 

Ferencz Salamon Alpár előadásában bebizonyította törvénycikkelyekkel, számokkal, érvekkel, hogy a balánbányai magyarság azon célkitűzése, hogy magyar anyanyelvű kisebbségi iskolát hozzon létre teljesen jogszerű, életképes, illetve ugyanannyira életképes, mint a mostani helyzet fenntartása.

Javasolta, hogy első lépésként vissza kell állítani az iskola jogi személyiségét és majd fokozatosan ki kell alakítani a magyar tagozatokat az óvodától a középiskoláig.

Gábor Áron élete és utóélete

 

Példaképekre minden korban, mindenféle történelmi széljárásban szüksége van az emberiségnek. Gábor Áron alakja pedig minden szempontból alkalmas arra, hogy a hősök között is kiemelt szerepet kapjon: Ő a székely nemzet hőse.

Egyesítette magában a székely ember tulajdonságainak legjavát, a találékonyságot, a kitartást, a meg nem alkuvást, és ami talán a legfontosabb: kilátástalannak vélt helyzetből csupán eszében, karja erejében bízva úgy állott talpra, hogy egész nemzetének visszaadta hitét. Ezért lehetséges az, hogy már halálát követően legendák születtek személyéről, cselekedeteiről, legendák, melyek az elmúlt bő másfél században oly sokszor segítettek a székely magyar ember hitét visszaadni a mindennapi küzdelmek megvívásához, a túléléshez, a megmaradáshoz. És a holnaphoz.

Születésének 200., halálának 165. évfordulóját Kovászna Megye Tanácsa Gábor Áron Emlékévnek nyilvánította, az év során ünnepségeket szerveznek, emlékműveket újítanak fel és emlékparkot avatnak, az őrnagynak az 1848-49-es szabadságharcban betöltött szerepét kiemelő konferenciákat szerveznek.

Az évfordulót Balánbányán is megünnepeltük. A Botorka Közművelődési Órák keretében Váry O. Péter, a Gábor Áron Ünnepet Rendező Bizottság elnöke tartott előadást június 26-án az 1-es Számú Általános Iskola konferenciatermében. A Gábor Áron élete és utóélete című előadás az emlékév rendezvénysorozatának részeként az ágyúöntő életútjának felelevenítésével kultuszának kialakulásán és emlékének ápolásán át napjainkra érvényes üzenetéig szól.

A veteránok vidám estet varázsoltak a filmbemutatóból a csíkszentdomokosi Kedves Márton vezetésével. Karda Feri bácsi viszont a filmtől meghatottan beszélte el élményeit. Sokáig szóhoz sem jutott: „Valami gombóc van a torkomban. Most nem tudok beszélni.” – mondta.

 

 Csíkszentdomokosi veteránok, hozzátartozók, a Maniu-gárdisták által legyilkolt Gábor-kerti áldozatok hozzátartozói is részt vettek a Kereszthegy bemutatóján Balánbányán.

 

 Mihály Csaba, a Botorka Művelődési Egyesület elnöke köszöntötte a megjelenteket, és megköszönte Nagy József történésznek, hogy elhozta Balánbányára is a filmet, így, alig egy hónappal az Uránia Nemzeti Filmszínházi díszbemutató után, a Botorka Közművelődési Órák keretében is bemutathatják a filmet. Ugyanezt a film megtekintése után a közönség is megtette, hosszan tartó tapssal és ezzel persze értékelte is a produkciót.

 

A vetítés után a jelenlevő veteránok számoltak be emlékeikről. Kedves Márton bácsi humorosan, egész közönséget megnevettető stílusban, Karda Feri bácsi viszont a filmtől meghatottan beszélte el élményeit. Sokáig szóhoz sem jutott: „Valami gombóc van a torkomban. Most nem tudok beszélni.” – mondta.

A filmbemutató végén a jelen lévő veteránoknak és Nagy Józsefnek a Botorka Művelődési Egyesület vezetősége emléklappal köszönte meg a nem mindennapi élményt, amit jelenlétükkel, illetve a film vetítésével nyújtottak a balánbányaiaknak.

Egyedül

a Role zenekar József Attila verseire épülő lemezbemutató koncertje a Botorka Közművelődési Órák keretében

Nemrég jelent meg a csíkszeredai Role zenekar legújabb vers-zene albuma. Az Ady Endre költemények nagy sikerű feldolgozása után, most József Attila verseit öntötték dalba. Április 24-én lemezbemutató koncertet tartottak Balánbányán, az A-Kim vendéglőben (volt cukrászda). Az este kihagyhatatlan zenei és irodalmi élmény volt.

A lemez dalai a költő ismert és kevésbé ismert verseiből születtek. „József Attila minden versében megváltoztathatatlanul benne van a dal, a dallam, ezért tulajdonképpen könnyű dolgunk volt, ugyanakkor akár meg is vádolhatnánk, hogy nem hagyott beleszólni, jobban belevinni kreatív énünket versei megzenésítésébe” – írják az alkotók.

A zenekar tagjai: Balázs Zoltán - dobok, perkúciós hangszerek, Bodor Emese - ének, billentyűs hangszerek, Nagy Edina - perkúciós hangszerek, Nagy Ferenc – basszusgitár, Nagy Tivadar - gitár, hegedű, ének, Salamon Orsolya - fuvola, furulyák Sántha Zsuzsánna - ének, billentyűs hangszerek
 

Kápolnák az Úr dicséretére

Filmbemutató

 

 

 

A Botorka Közművelődési Órák keretében  került sor március 27-én  Daczó Katalin Kápolnák az Úr dicséretére című dokumentumfilm bemutatójára.
 
A film első része a Csíki-medence négy kápolnáját mutatja be. Rávilágít arra, hogy a kápolnák iránt megnőtt érdeklődést el lehet mélyíteni, ugyanakkor mi magunk is ösztönözhetjük a kutatást, hogy még többet megtudjunk történelmi örökségünkről.
 

A film öt önálló, egyenként 8-14 perces kisfilmből áll. Egy általános felvezetőn kívül négy kápolnát és kápolnahelyet mutat be részletesen a hargitafürdői Szent István kápolnát, a pásztorbükki Báthory emléket, a Szent László emlékhelyet és a széphavasi Szentlélek kápolnát. Készítették: Daczó Dénes, Daczó Katalin, Ferencz Hunor, T. Bányai Péter.

 Botorka Közművelődési Órák 2014-ben is

 

Ebben az évben is folytatódik a Botorka Művelődési Egyesület sikeres programja, a Botorka Közművelődési Órák. A program egy előadássorozat, amely havonta egy-egy előadást tartalmaz Balánbányáról és környékéről. Olyan történelmi, földrajzi, gazdasági, népművészeti témákat választottunk amelyek kevésbé ismertek a balánbányaiak számára is. Célunk, hogy a balánbányaiak megismerjék minél jobban szülőföldjüket, ezáltal jobban kötődnek hozzá.

Az év első előadását január 23-án szervezte meg az egyesület a balánbányai 1-es Számú Általános Iskolában. Az előadó Dr. Balázs Lajos, egyetemi docens, az előadás címe pedig: Jelképek a székely-magyar szokásokban.

 

Az előadás témája a Rituális szimbólumok a székely-magyar jelképkultúra világából című, 2012-ben megjelent kötethez kötődik, amely a tanár úr négy évtizednyi néprajzi kutatómunkáját foglalja össze.

 

Az előadás után sokan megvásárolták Dr. Balázs Lajos legutóbb megjelent köteteit.

Életünk a víz – Romfeld Ákos fotókiállítása

 

 

A gyergyószentmiklósi születésű, 17 évet Balánbányán élő és alkotó fotóművész Életünk a víz című kiállítását mutatták be Balánbányán. A kiállítás megnyitóját a Botorka Művelődési Órák keretében szervezték csütörtökön, november 28-án 19 órától a helyi Kultúrotthonban. A kiállítást Székely Ágnes, a Botorka Művelődési Egyesület alelnöke nyitotta meg. A megnyitó után a művész diaporáma bemutatót tartott „Ott ahol zúg...” címmel.

 

A 20 éve Magyarországon élő fotóművész fényképeivel hidat szeretne építeni szülőföldje és az anyaország között. Magyarországra való kitelepedése előtt Balánbányán fotóriportenként dolgozik, újságot ír és szerkeszt. Megalapítja és vezeti a Bányász Fotóklubot, amely rövid idő alatt országos és nemzetközi hírnevet szerzett. 1983-ban a Nemzetközi Fotóművész Szövetség (FIAP) művész titulusát (AFIAP) kapta. Számtalan országos és nemzetközi fotókiállításon ott vannak művei, sok-sok értékes díjnak tulajdonosa. Több mint 250 egyéni kiállítása volt.

 

Ezen a tárlaton a fényképek sorából kiolvasható a víz születése a harmatcsepptől a tengerig. A fotóművész szerint a kiállítás tematikája időszerű mivel néhány ország már szűkösen áll a vízzel és ezt figyelmeztető jelként kell kezelni.

 Emlékezés 1956-ról Szilágyi Árpáddal
 

1956-ra emlékeztünk a Botorka Közművelődési Órák keretében. Október 21-én, hétfőn 18 órától a balánbányai 1-es Sz. Általános Iskola konferenciatermében Szilágy Árpád, a Volt Politikai Foglyok Hargita Megyei Szövetségének elnöke tartott előadást az 1956-os magyar forradalom és szabadságharcról és az ezt követő megtorlásról.

Az 1956-os  forradalom után súlyos ítéletek születtek a romániai kirakatperekben. Ezeknek a  pereknek volt szenvedő alanya Szilágyi Árpád is, akit  1957 májusában tartóztatnak le és 20 év börtönbüntetésre ítélnek hazaárulás vádjával. Bűne az volt, hogy a magyar forradalom idején egyetemi hallgatóként levelet írt a Budapesten megjelenő Irodalmi Újság szerkesztőségének és részletesen beszámolt a Bolyai Egyetem diákjainak a forradalom melletti elkötelezettségéről, a kialakult hangulatról. 1961-ben a Fekete Kéz szervezet kezdeményezőjeként 22 év börtönre ítélik rendszerellenes szervezkedés vádjával.

 

Az 1964-ben bekövetkezett szabadulása után Balánbányán geológusként dolgozott, 1989-ben politikai menedékjogot kapott az Amerikai Egyesült Államokban. St. Louisban élt, ott írta meg angol nyelven a The Victim (Az áldozat) című visszaemlékezését. 2005-ben visszatelepedett Csíkszeredába. Ugyancsak 2005 óta az 1956-os Vitézi Lovagrend tagja.

A Maniu-gárdisták gaztetteiről
 

1944 őszén magyarellenes erőszak sepert végig Románián. Az augusztus 23-i átállást követő napokban az akkori hatóságok megkezdték a dél-erdélyi magyarság gerincét képező emberek internálását.
 
Ezzel a tömeges deportálással egy időben a Keleti Kárpátokon átözönlő szovjet csapatok nyomában garázdálkodott Székelyföldön a Maniu-gárdaként ismert paramilitáris alakulat.
Raboltak, fosztogattak és gyilkoltak. Szárazajtán 13 személyt gyilkoltak le nagy kegyetlenséggel, utána Csík és Gyergyó fele vették útjukat. 1944 október első napjaiban Felcsíkon garázdálkodtak. Csíkmadarason 2, Csíkkarcfalván 1, Csíkszentdomokoson 11 embert végeztek ki.

A Botorka Közművelődési Órák ezeket a tragikus napokat próbálta megidézni. Az előadó Péter László csíkszentdomokosi történelemtanár. 

Balánbánya első plébánosa volt az előadó

 

 

Nt. Szilágy Lőrinc szentszéki tanácsos, címzetes esperes, a gyergyószentmikmlósi örmény szertartású plébánia plébánosa volt az augusztusi Botorka Közművelődési Órák meghívott előadója.

 

Szilágyi Lőrinc 1944. január 3-án született Gyergyócsomafalván és 1968. április 21-én szentelte pappá Márton Áron püspök. Pappá szentelése után nem sokkal később, 1968. november 9-én Áron püspök balánbányai plébánosnak nevezi ki. Az 1825-ben alapított egyházközségben csak 1895 december 1-ig volt helyben lakó plébánosa, így Szilágyi Lőrinc plébános kinevezése nagy változást hozott a közösség életében. A fiatal plébánost szegényes körülmények fogadták Balánbányán, de ezek nem veszik kedvét, nagy lelkesedéssel lát munkához. Nyitottsága, közvetlensége, humora hozzájárul ahhoz, hogy a közösség hamar megszeresse és szívébe zárja.

 

Ezekről az esztendőkről, történéseiről tartott előadást Szilágyi Lőrinc plébános úr.

 

Az előadássorozat támogatói Hargita Megye Tanácsa és a Communitas Alapítvány.

Vastaps Barabási Albert Lászlónak

 

Hosszantaró vastapsal köszönte meg a nagyszámú közönség Barabási Albert Lászlónak, hogy eljött Balánbányára is, szülővárosába, hogy előadást tartson kutatásairól, a hálózatelméletről.

A világhírű tudós, a Botorka Művelődési Egyesület meghívásának eleget téve tartotta meg Behálózva című előadását a Botorka Közművelődési Órák keretében. Magas szintű, de mindenki számára érthető bemutatójában magyarázta el a hálózatelmélet, a hálózatok kutatásának fontosságát. Elmondta: nem mindenki érti és nem mindenki értette meg kutatásainak kezdetén ennek gyakorlati fontosságát. Öt év kellett elteljen amíg első ezzel kapcsolatos tanulmányait közölte az amerikai szakirodalom. Most már kutatási eredményei megkerülhetetlenek és meghatározóak.
 

Az előadás végén Balánbánya polgármestere emlékplakettel ajándékozta meg Barabási Albert Lászlót a szűlőföld szeretetéért, valamint tudományos munkássága és eredményei iránti tisztelet jeléül.

A székely humor, mint hungarikum
Vermesser Levente

 

A humor és a nevetés életünk fontos része. Vagy legalábbis az kellene legyen. A kutatók szerint az egészségünkre is jó hatással van a nevetés. A jó humorú személyek mindig a társaságok központi figurái voltak, aki sok viccet tudott az köré tömörült a társaság. A középiskolában egy társam minden elhangzott viccet lejegyzett, hogy el ne felejtse, hogy majd egykor ő is el tudja mondani.
 

Mi, magyarok szeretjük a vicceket. Biztos minden nemzet így van ezzel, minden népnek megvannak a mulattató rövid történetei, jellemző viccei. Ki ne hallott volna Mórickával viccet, a székely bácsisokról nem is beszélve. A kevés beszédű, higgadt, különös észjárású székely bácsiról kötetek jelentek meg.
 

Schöpflin Aladár szerint a jellegzetes székely beszédmód és humor lényege: túljárni az emberek eszén, és „a tréfa édes ízével” vonni be mindazt, ami egyébként nagyon is keserű volna.

Oltáron az Olt
Balla Ede-Zsolt

 

"Az Olt folyó a Kárpát-medence egyetlen olyan folyója, amely nem a medence belseje fele, hanem annak karéján áttörve kifelé folyik. Határokat átlépve a mag csírázását és az élet vizét jelképezi. Olyan tulajdonságokat hordoz, melyek a földi élet harmonikus megéléséhez szükséges jellemzőkkel vannak teli, és miként az oltás célja a jó tulajdonságok átörökítése és terjesztése, akképpen válik az Olt az emberiség új korszakának megújító erejévé. Az Olt – old, kötöttségekből felszabadít, miképp minden kötöttségből való megszabadulás oldás, amely áldássá válik.

" Balla Ede-Zsolt: Szent Földünk Rajza
 

A Szent Földünk Rajza című könyv szerzőjének az elmúlt hetekben a vizek szentségéről jelent meg újabb hiánypótló kötete, Oltáron az Olt címmel.

A szakrális földrajzzal foglalkozó Balla Ede-Zsolt ezúttal végigkövette a Csíki-medence északi határán eredő folyót forrásától a torkolatig, és bemutatja az általa jelentősnek ítélt szent helyeket. Úgy tartja, hogy az Olt a Kárpát-medence méltatlanul elfelejtett szent folyója, mely számunkra ugyanolyan fontos, mint az indiaiak számára a Gangesz vagy Egyiptom számára a Nílus.

Ég és föld ölelésében
A Csíki-medence üzenete
Dezső Tibor Attila tiszteletes úr előadása

A magyarság egyik fontos szakrális központja a Csíki-medence. Ennek közepén található Csíksomlyó hegye. Magyarságunk újjáéledésének záloga a Csíki-medence szakrális működése és működtetése. Hisszük, hogy a Jóisten mindent azért és úgy teremtette, hogy az ember, azok adottságait felismerve, és az azokkal való élés által, egyre közelebb kerüljön hozzá. A Csíki-medence adottságait őseink felismerték, szent helyeit megerősítették, az azokat összekötő erővonalakat templomokkal jelölték. A mai nemzedék feladata ezeket felismerni és működtetni.

Volt egyszer egy március 15 Balánbányán ...
és utána még 23
Ifj. Kristály Tibor előadása

Egy internetes közvéleménykutatásban olvasom, hogy a felmérésben résztvevők közel 32%-a nincs megelégedve települése március 15-i ünnepségével, mert évek óta ugyanaz történik: beszédek és koszorúzás.

Reméljük nem ugyanezt mondják a balánbányaiak.

 

Már 24 éve igyekszünk minden évben más és más előadást bemutatni ezen az ünnepen és habár vannak ismétlődő versek, énekek, talán jelenetek is, de változatos, színvonalas előadásokkal ünnepelünk.

 

Ezt szervezőként, szereplőként és nézőként is állítom.

 

Ezekről az előadásokról nosztalgiáztunk egy kicsit, beszéltük el az előadások, próbák kulisszatitkait, élményeket, emlékeket elevenítettünk fel ifj. Kristály Tibor előadásán.

Függőség és lemondás
Bálint Emil plébános úr előadása

 

 

Hétköznapi szóhasználatban a függőség szót a ragaszkodás, hozzászokás, szükséglet értelemben használjuk. A függőség jelenségének önmagában nincs pozitív, vagy negatív értéke, jelentését a kontextus adja, például a függőség egy csecsemő számára a túlélést teszi lehetővé. Amennyiben az érett függőségbe való eljutás sérül, kóros függőségi állapotok (szenvedélybetegségek, azaz addikciók), illetve kóros függetlenségi állapotok alakulnak ki. A káros szenvedélyekről való lemondás gyakrabban előkerül a nagyböjti időszakban. A lemondás nélkülözhetetlen velejárója a szabadságnak. Ha lemondunk vagy képesek vagyunk lemondani valamiről, azt jelenti, hogy nem ragaszkodunk ahhoz a dologhoz, nem függünk tőle, vagyis azon a téren szabadok vagyunk. A lemondás így egyrészt kifejezi a szabadságot; másrészt gyakorlása növelheti a szabadságot. Lemondás által képesek vagyunk szabaddá válni olyasmitől is, ami addig fogva tartott, ami nélkül azelőtt nem tudtuk elképzelni az életünket. Így lemondani egy-egy cigarettáról vagy a reggeli kávé rituáléjáról segít meglátni, hogy az élet anélkül is teljes, anélkül is élhető, egészen másképp is, mint ahogy szoktuk.

Előadás a farsangról

Sándor Csaba Lajos

 

A Botorka Művelődési Egyesület és a balánbányai 1-es sz. Általános Iskola szervezésében ebben az évben is folytatódik a Botorka Közművelődési Órák előadássorozat.

Januárban a farsangi szokásokat, hagyományokat mutatta be Sándor Csaba Lajos, Farsang Csíkban című előadásában.

A farsang Székelyföldön hagyományokban gazdag időszak. A népszokások jelentős csoportja a farsangi periódushoz, ünnepkörhöz kapcsolódik. Ekkor tartották a legtöbb lakodalmat, táncot és bált, ekkor járták a társas összejöveteleket a farsangolók. A népi hagyományokban egyszerre van jelen a meghaló és újra feltámadó természet, a káosz és a rend párharca, a felnőtté válás, a szerelem, a termékenység és a házasság motívuma, valamint a szerencse és a szerencsétlenség, tehát a kiszámíthatatlan sors, amely ellen hiába lázadunk.

A társadalom, mint minden népszokást, hagyományt, ezt az ősi rítussort is átalakítja a maga számára, ízlése szerint. Manapság az iskolában farsangi időszakban rendezik a karneválokat (maszkabál, jégkarnevál), a felnőttek is kisebb-nagyobb mulatságokat szerveznek a farsang végén (farkán). Így válik egy gyökereiben ősi népszokás falusi társadalmunk egy nagyon kis hányadának dátumhoz fűződő, foggal-körömmel óvott, védett, de a nagy tömegek passzivitása, érdektelensége miatt halódó ünneppé. Ennek a folyamatnak szeretne egy kis akadálya lenni Sándor Csaba Lajos előadása.

 

Kurkó Gyárfás élete és munkássága a Botorka Órák előadássorozat keretében

December 2-án 103 éve annak, hogy Csíkszentdomokoson megszületett Kurkó Gyárfás, akinek a neve elválaszthatatlan a romániai magyarság önvédelmi harcától. Méltatlannak tartjuk azt, ahogyan szülőföldjén emlékét ápolják.
Ilyen és ehhez hasonlókkal találkozunk, ha Kurkó Gyárfásról szóló írásokat olvasunk:
“Száz éve született, s talán még élt, amikor elfeledték csíkszentdomokos egyik legjelesebb szülöttét, Kurkó Gyárfást” (Daczó Katalin: Kurkó Gyárfás emlékére - Csíki Hírlap, 2009. december 30.)
 

„...a falu szülőttéről érdeklődtem, mennyire él a köztudatban emléke, mit tudnak róla, egyáltalán tudnak-e még valamit... Vállvonogatás, hümmőgés” (Ferencz Imre: Nehéz emlékezet – Hargita Népe, 2001, augusztus 16.)
 

„… Kurkó Gyárfás ma már inkább az életrajzi és irodalmi lexikonokban és nem a köztudatban szerepel.” (Szabó Kati: Kurkó Gyárfás, a nép fia – Romániai Magyar Szó, 1998. augusztus 7.)
A helyzet ma sem sokkal jobb, pedig vannak kezdeményezések arra, hogy munkássága ismertebbé váljon. Ide sorolhatjuk a Botorka Közművelődési Órák következő előadását, amely kedden, december 4-én lesz a balánbányai 1-es Számú Általános Iskola konferenciatermében du. 7 órától. Előadó Mihály Csaba, a Botorka Művelődési Egyesület elnöke.

Csíkszentdomokosi ácsolt kapuk Sándor Ágnes előadásában
 

"Ha jó szíved s neved ide bátron jöhetz, ha rosz, tágos az út fel, s alá elmehetz."
A magyar "falu" szó finnugor eredetű. Ebből következtethetünk, hogy bizonyos csoportos települési formát már az ősmagyarok is ismerhettek. Határozottabb alakot Szent István király törvénye megszületése után öltöttek, amely 10 - 10 falunak tette kötelezővé egy templom építését. Ez már a falvak szervezettségérol is tanuskodik. Ezzel egyidőben kezdődött meg a belső telkek kialakítása, amelyen a ház és a melléképületek állottak, valamint a munkahelyül is szolgáló kert és udvar. Már a középkorban ezeket a telkeket külömbözo formájú kertek vették körül és gyakran történt említés kapukról is. Ezek közül a legdíszesebb és leginkább figyelemreméltó a kötött - vagy galambbúgos, galambdúcos kapu.
A felcsíki galambbúgos kapuk eltérően az Erdély más részein találhatóktól puritán egyszerűséggel jellemezhetőek. Díszítettségük néhány geometriai ábrára és virágmotivumra szorítkozik és nem jellemző a festésük. Díszítésük láttatni engedi a készítésükbe fektetett munka mérnöki pontosságát. Minden ilyen kapu e világtól elszigetelt etnikum művészetig fokozott egyéniségének tükre. Ezek a valóságos építmények 150 - 200 éven át voltak tanúi háborúknak, természeti csapásoknak és ma is pontos, vízszintes és függőleges elrendeződésben tanúskodnak az elmúlt időkről.

Oktatás Balánbányán hajdan ás ma

 

A Botorka Közművelődési Órák keretében Székely Ágnes tanítónő tartott előadást a balánbányai oktatás történetéről csütörtökön, szeptember 27-én.
Habár egy viszonylag fiatal település Balánbánya, mégis több mint 150 éves múltra tekint vissza a bányásztársadalomban az oktatás, hiszen az első iskola 1825-ben épült a helységben az akkori bányatulajdonos, az örmény Zakariás Antal kereskedő jóvoltából. Itt a római katolikus kántor és a külön evégre fizetett karmester tanítja a gyerekeket. A kántor a mindennemű tudományok rejtelmeibe vezeti be a tanulókat, a karmester pedig a fiúknak tart mindennemű hangszeroktatást az iskola leltárában található hangszereken. Annak ellenére, hogy a bányakitermelés stagnálási időszakaiban az iskola sem működött rendesen, mégis folyamatos oktatási rendszerről beszélhetünk a településen, hiszen mindig rövid periódust jelentett az oktatás hiánya és ezekben az időszakokban a gyerekek nagy része a szomszédos Csíkszentdomokosra járt iskolába. Az 1910-es évektől kezdve pedig folyamatosan volt tanítója a balánbányai gyerekeknek. A bányászokat nem tartják művelt embereknek. Pedig kevés jövedelmükből, önerőből tartották fenn az iskolát, a tanító még 1940-1944 között is fizetéskiegészítést kapott a bányászok társládájából, ezzel mutatván példát az utókornak az értelmiség megbecsülésének fontosságáról.

 "Jó kis beszélgetés volt, bánhatja aki nem volt ott" - jellemezte az előadást a Facebook-on az egyik résztvevő.

 

Talán igy lehetne legjobban összefoglalni a Botorka Közművelődési Órák második, július 26-i találkozását. Egy élvezhető bemutatót láttunk Szász László igazgató előadásában, amelyben megtudtuk, mikor és hogyan kezdett a bánya veszteséget termelni és mi történt addig amíg aztán teljesen bezárták a bányavállalatot. Ugyanakkor megtudtuk, hogy igyekeznek begyógyítani a bányamunkálatok okozta környezeti sebeket.

 

Ahogy lenni szokott, az előadás utáni beszélgetésen újra sok ötlet felvetődött, ezek közöl talán a legfontosabb a bányamúzeum létrehozása. A résztvevők egyöntetűen úgy gondolják, hogy létre kell hozni Balánbányán a bányamúzeumot, ehhez kellene megtalálni a legjobb helyszínt és megpróbálni előteremteni a létrehozáshoz és működtetéshez szükséges anyagiakat.

 

Az előadáson készült fényképek megnézhetőek a Facebookon itt.